na igen
vörösboros marhapörkölt. ne ragozzuk, alapvetően, ha jól készítik, a maga nemében verhetetlen. megesszük a húst, elfogyasztjuk a köretet, és ott marad , nem kevés, a csodálatos szaftból. minden ösztönünk arra sarkall minket, hogy ne hagyjuk kárbaveszni, és valamilyen formában élvezzük ki az utolsó cseppig. adja magát a kenyér, melyre csak úgy tapadna, de hát mártogatni nem illik....nagyanyáink is tudják.
csakhogy, nagyon sokan, pl. Pálffy István saját illemtankönyvében azt irja, hogy kultúrált, polgárias módon, a kenyérdarabot a villára feltűzve igenis megengedett a tunkolás, hiszen nem azért fáradozott a séf s a kukták a remek szósszal, hogy a mosogatóban végezze...a hagyományos illemszakértők viszont állítják, hogy a mártogatás soha,semmilyen körülmények között nem megengedett. döntsük el a kérdést!!! ki mit gondol róla?
személy szerint Pálffyaval értenék egyet...miért ne élvezhetnénk ételünket a maga teljességében, és miért kell állandóan csalódottnak lennünk, mikor a pincér elviszi előlünk az ízorgiát a tányérban?
